2012.04.18.

Ismét megkerestek az Aupair World-ön. Most Joensuuból. Első dolgom az volt, hogy válaszoljak a megkeresésre, most viszont felmentem a város hivatalos honlapjára. Ahol rögtön ez fogadott: "Joensuu is known as one of the most lively rock cities in Finland."

Nincs több kérdésem. Megyek. :-)

Viccet félre téve: várom a visszajelzést a család részéről, amiben remélhetőleg kitérnek arra is, hogy Tamperéből vagy Helsinkiből hogyan tudok eljutni Joensuuba.

Update (2012.04.26.)

Ma egyeztettük a részleteket FB cseten, de még mindig bőven van mit megbeszélni. Hamarosan combosabb bejegyzéssel is jelentkezem. :-)

Update (2012.04.30.)

Először is meg kéne tanulnom helyesen leírni az "óper" szót... De melyik a helyes? Au pair? Aupair? Au-pair? Gyanítom, hogy vagy senki sem tudja vagy különböző formájában érkezett meg jövevényszóként a nyelvekbe.

Nos, megvan a repjegy. :-) Budapest Helsinki útvonalon Finnair járattal utazom majd (ez volt a régi Malévvel közös One World), aztán pedig Flybevel Helsinkiből Joensuuba (a Finnair oldalán foglaltam mindkét légitársasághoz jegyet). Nem ez a legolcsóbb megoldás, de így lehetőségem lesz az átszállás közti időben találkozni a volt espooi host családommal és nem kell átvonatoznom a napot sem. Június 8-án utazom Joensuuba és augusztus 10-én jövök majd vissza Budapestre. (Érdeklődőknek: a retúr jegy kompletten kb 300 EUR, azaz 88200 Ft volt.)

Ez lesz az első alkalom, hogy egyedülálló szülőnek fogok segíteni. 5 gyerkőc van, 2-9 évesek, 4 fiú, a legkisebb pedig lány. El nem tudom képzelni, hogy az anyuka mit kezd ennyi gyerekkel egyedül! Húzós lehet. Főleg, hogy mellette tanul. Gyógypedagógiát. :-) Ez igen jó előjel, várhatóan itt is sokat fogunk szakmázni, mint anno Espooban tettük.

Én leszek az első au pair a családban, a gyerekek választottak ki az Aupair World-ös regisztrációm alapján. Először csak ott váltottunk levelet, aztán áttértünk Facebookra. Sokkal közvetlenebb. Az anyukával angolul kommunikálok. A gyerkőcökkel még nem beszéltem. Biztosra veszem, hogy sok dolgom lesz, mert 5 gyerek, az 5 gyerek. Tervben van több utazás Finnországon belül, ahova engem is elvisznek, ha van kedvem velük menni. Eddig név szerint Kuopiot, Oulut és Leppävirtät említette az anyuka. Boldogan utazom velük, hiszen az is tapasztalat nekem. Eltökélt szándékom, hogy alaposan kiveszem a részem a család mindennapjaiból. Pont úgy, mintha családtag lennék.

Ami azt illeti, azért ez egy haladóknak való munkakör. Nagyon önállónak és határozottnak kell lenni, hogy ennyi öntudatos finn csemetét terelgessen az ember. Az anyuka elmondása szerint a fiúk közül kettő nagyon aktív, a másik kettő nyugisabb. A tyttö, azaz a kislány pedig pont olyan, mint a kétévesek. :D

Nem tudom, mennyire van értelme napirendet megbeszélni, hiszen úgyis adja majd magát a dolog. Szerintem a hátra levő kicsit több, mint egy hónapnyi idő alatt részletesen letisztázzuk majd a kereteket is, hogy hogyan tudnék legjobban az anyuka segítségére lenni.

Izgatottan várom az utazást, ez a kaland igazi gyorstalpaló finn "nyelvtanfolyam" lesz. :D Remélem, közben majd kapom a jó hírt itthonról, hogy felvesznek az ELTE BTK Magyar szakára, ahol lehetőségem lesz a finnt szakirányként vagy minorként tanulni.

2012. 02.11.

Arra gondoltam, hogy 2012 nyarán ismét kivándorlok külföldre au-pair/nanny munkakörbe. Két nappal ezelőttig még úgy voltam vele, hogy Spanyolország lesz a cél, mert elkezdek spanyolul tanulni. Nos, nem. Kiderült, hogy az egyetlen időben/árban/jellegben/helyszínben megfelelő tanfolyamot rosszul hirdették meg és más intenzitásban, más napokon lesz a képzés megtartva.

Pedig már a könyvem és a munkafüzetem is megvolt! Na mindegy. Úgy tűnik, ezzel most nincs dolgom.

Ezerrel írom a szakdogám és -még mindig- az angol felsőfokúmra készülök, közben dolgozom (2011. szeptemberben váltottam, így ismét egyetemen) és most még a terepgyakorlat is a nyakamba szakadt. Mondjuk nem bánom, hogy így alakult. Viszont lehet, hogy emiatt nem tudom időben leadni a szakdolgozatomat.

Még januárban készítettem egy új reget az Aupair World-ön, mivel tudom, hogy csak nyárra elég nehéz fogadó családot találni. Ezért gondoltam, elkezdem időben. Ma érkezett az első ajánlat: Savonlinnából. Valami meseszép az a hely, főleg nyáron. 2 kismanó (lányok), angolul -feltehetően- jól beszélő szülők, vidéki környezet.

Igazából kicsit meg vagyok lőve most, hogy nincs Malév. Mindig azzal utaztam.

Na, milyen jó, hogy létre hoztam a Facebookon az Au pair Finnországban nevű csoportot! :D Anno én segítettem, most én vagyok az, aki kapja a segítséget. Nagyon köszönöm. :-) (Éljen 2012, a Fekete Sárkány éve!)

A Ryanair újra indít járatokat a Budapest - Tampere útvonalon. Onnan pedig vonattal lehet eljutni Savonlinnába. Gondolom, a vonatjegy még egyszer annyiba kerül, mint a fapados retúr repjegy. De ezen ugyan nem fog múlni!

Egyelőre még semmi se biztos, felvettem a kapcsolatot a családdal és várom a fejleményeket. Blogolok, ha lesz új infó! :-)

Update (2012.02.17.):

Az alábbiakat javasolja a család a Tampere-Savonlinna útra: "There are 2 possibilities to travel from Tampere to Savonlinna: by train or by bus. You can check the following sites: www.matkahuolto.info (bus fares) and www.vr.fi (train fares). I also calculated the prices, but they might change during the spring. It would be around 65 € by bus but I couldn't get the train fare. If you want to go by train, you need to change in Pieksämäki and you'll come by bus the rest of the trip."

Sajnos úgy tűnik, nem tudnám vállalni azt az időszakot (ideális esetben május-szeptember), amire a családnak szüksége lenne. Pedig jófejek és rugalmasak, így belemennének abba is, ha június közepén kezdenék. De sajna még azt sem tudom garantálni jelenleg, hogy tudnék maradni szeptember végéig (új szakra felvételiztem az egyetemen, 99%, hogy felvesznek, de nem tudom, mikor van a beiratkozás).

Viszont, ha nem leszek kész a szakdogámmal március közepéig, akkor június elején már tudok repülni, mert nem mehetek államvizsgázni sem. (A jogviszonyom viszont megszűnik az abszolutórium megszerzésével, tehát májusban.) Őszintén megírtam nekik, hogy mi a helyzet, ők pedig korrekten válaszoltak, hogy ez így nem a legjobb nekik, de ez még nem kizáró ok.

Ami necces, hogy nem nagyon fogok tudni ide-oda röpködni, meg buszozgatni. Tehát úgy kell gondolkodnom, hogy egyszer megyek és egyszer jövök. Na, ez az, amit a jelenlegi információim szerint nem tudok majd úgy kivitelezni, hogy mindenkinek jó legyen. Na, de várjuk ki a végét! :-)

Update (2012.04.17.):

A szakdogámat nem adtam le időben, így tudnék hamarabb kezdeni. Viszont azóta sem jelzett a család. Gondolom, hogy találtak valakit, aki jobban megfelel a feltételeiknek. Nem utazom Savonlinnába.

Érdekességként: Mégis elindult a spanyol nyelvtanfolyam, amit fent említettem. Sőt, még ajánlatot is kaptam Spanyolországba, Sotograndeba.

...amit nem fogadtam el, mert a szívem visszahúz Finnországba.

Minä rakastan Suomea! :-)

A mai napon leadtam a hiányzó terepgyakorlati portfóliót, ezzel teljesítettem minden tanegységem a Gyógypedagógia BA képzésen. Nagyon-nagyon örülök! :-)

A szakdolgozat leadása/védése és az államvizsga ugyan a következő félévre marad, de nem bánom. Most végre tudok koncentrálni az angol nyelvvizsgára és kényelmesen be tudom fejezni a pluszban felvett tanegységeket.

Hamarosan pedig meg fogom hozni a döntést, hogy hogyan tovább. Most erre még nem vagyok kész. Most egyszerűen csak örülök és nagyon-nagyon megkönnyebbültnek érzem magam, hogy sikerült.

Kása Renáta (2012): Improving Children's Self-esteem with the Power of Drawing and Painting in Bárczium, IX. évfolyam, 3. szám

:-)

A fekete sárkány felébredt és szembesít a gyengeségeinkkel... Nem tudtam időre elkészülni a szakdolgozatommal, holnap van a halasztott leadási határidő. Sokban megváltoztatja ez a tény a továbbiakat, de azért nem ér teljesen váratlanul.

Meg kell hoznom a döntést, hogy menjek-e külföldre a nyáron?! Ha igen, mikor induljak és egyáltalán hova?

Menjek angol nyelvterületre? Az utóbbi években sok ismerős és néhány jóbarát költözött az érintett országokba. Nézzem meg milyen a világ Svájcban, Hollandiában vagy Norvégiában, ahol szintén nagyon kedves barátaim élnek? Menjek vissza Finnországba...

...vagy inkább a spanyolokhoz?! (Mégis elindították azt a kezdő kurzust, amire jelentkeztem. Bár kis módosítással, de nekem még így is megfelelt. Február vége óta, heti 4 órában tanulok spanyolul, egészen májusig. Talán némi alapozásra elég lesz.)

Egyébként van egy olyan opció is, hogy Magyarországon maradok, de akkor valami nagyon extra dolognak kell történnie, ami itthon tart. Mondjuk megismerkedem egy finn családdal és a gyerekeikre vigyázok egész nyáron. Ezt tuti imádnám! Meg a gyerekek is. :-)

Nos, nem bírtam magammal. Rájöttem, hogy az ELTE-n úgy tudok legegyszerűbben finnül tanulni, ha magyar az alapszakom. Ez az egyetlen ami szóba jöhetett, mert a nyelvi szakokhoz kell érettségi idegen nyelvből. Én '99-ben érettségiztem, akkor ez még nem volt divat, azóta meg nem foglalkoztam ezzel.

A különböző médiák több tízezres nagyságrenddel kevesebbre tippelik az idei felvételizők számát a tavalyihoz képest. Gondolom, ez inkább az államilag finanszírozott helyeket érinti. Bár a költségtérítések mértékének emelkedését nézve... Őszintén szólva ezért nem tanulok most tovább a Gyógypedagógia mesterképzésen. 170 ezer Ft/ félév helyett 325 ezer Ft/ félév lett a tandíj levelező tagozaton. Magyarországon nem keres úgy egy gyógypedagógus, hogy ezt ki is tudja fizetni. Ez még egy darabig megoldandó feladat lesz számomra, mert mindenképp szeretném elvégezni a Bárczi mesterképzését is.

Mivel tanulni továbbra is szeretnék, most az ELTE BTK-ra való bejutás lesz a cél. Azon belül is a magyar szak és a finn szakirány vagy minor. Még egyelőre nem ismerem a kettő közti különbséget. De ráérek elmélyülni benne, ha már felvettek. Szorítsatok! :-)

Halovány emlékeim voltak, hogy a finneknél valahogy másképp van az iskolakezdés/befejezés, illetve a nyári szünet, mint nálunk. Gondoltam, hasznos lenne, ha utána néznék, hogy mennyi realitása van annak, hogy nyárra találok kinn au pair munkát.

"A finn iskolákban a tanév augusztus közepén kezdődik és május 31-ig tart." Forrás: itt

Június-Július-1/2 Augusztus. Nekem ez így tökéletes lenne! :-) S persze itt még nem is vettem számításba, hogy vannak olyan családok is, ahol nem iskoláskorú a gyermek. Ott ez nem is szempont. Jellemzően azért a 3 hónap a minimum, amit a családok kérnek. Azt gondolom, hogy ez teljesen normális. Nem feltétlen tesz jót a gyerekeknek, ha havonta új emberhez kell hozzászokniuk.

Az első hónapban egyébként is zömmel azzal telik az idő, hogy megtanulunk egymással kommunikálni, megismerjük egymást valamelyest. A második hónaptól már kialakul a bizalom is (ideális esetben), onnantól válik az au pair családtaggá. Persze ez sokban függ attól, hogy mennyire illeszkedik a család (szülők, gyerekek) és az au pair személyisége egymáshoz.

Anno Kuusamoban nekem ez volt az egyik legnehezebb. A harmadik hónapra kiderült, hogy abszolút nem tudunk harmonikusan együttműködni az apukával. Pedig minden szépnek és jónak indult. Aztán elromlott, amikor kiderült, hogy az au pair nem cseléd és nem is azért van ott, hogy napi 8-10 órákat dolgozzon. (A fotó forrása: Kuusamo.fi)

Espooban viszont pont az apuka volt az, aki segített feloldani az anyukával kialakult nézeteltérést. :-) Összesen egy darab volt a három hónap alatt. Ennyi szerintem még bele is fért.

Nemzetközi fórumokból és személyes ajánlások alapján 2 weboldalt szeretnék a figyelmedbe ajánlani, amelyek segítségedre lehetnek, ha nyári au pair munkán töröd a fejed:

Aupairworld.net: "...the world's leading au pair agency on the Internet."

Findaupair.com: "WORLD'S LARGEST SITE for Au pair & Nanny jobs"

Nagyjából egy éve költöztem vissza Magyarországra. Eddig minden fókuszt az angolra helyeztem (középfok helyett a felsőfokot céloztam végül meg), így a finntanulás egyre kisebb szerepet kapott az életemben. Úgy alakult, hogy mégsem diplomázom le idén az egyetemen, így nyertem még egy évet. Talán az ELTE keretein belül, talán máshogy, de mindenképp szeretnék visszatérni a finnhez. Hiányzik, szeretem, az életem része. Bár megkopott, de kifényesítem.

Eddig bármit csináltam, elég volt az angol, sőt szinte csak az angol kellett. Ez volt a beugró (no meg a kis finn kalandom) a bárczis mentorok csapatába, majd az őket koordináló bizottságba. Az őszi félévben remélem, hogy újra lesz finn Erasmus hallgató a Karunkon, egészen biztosan nem csak angolul fogok vele (velük) beszélgetni! :-)

...és nem csak a karácsonyi vásáron kerül majd szóba, hogy hogy is hívják azt a rénszarvast, tudod, amelyiknek piros az orra... és nem fogok bamba mosollyal az orromra mutatni, hogy én csak annyira emlékszem, hogy "punainen nenä" (piros nózi). A megfejtés egyébként Petteri punakuono, azaz Rudolf, a piros orrú rénszarvas. :-)

Sőt! Még a Facebookot is átállítom angolról finnre! :D

Na de nem lopom tovább a drága időt, jöjjenek hát az infók, amelyek egészen biztosan mások számára is hasznosak lesznek:

"Magyarországon néhány nyelviskola finn nyelvi kurzusokat is kínál. A Budapesten működő Kalevala Baráti Kör is szervez finn nyelvtanfolyamot. Az órák a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban vannak (V., Sütő u. 1.), a tanítás három szinten zajlik.

A debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban második idegen nyelvként lehet finnt tanulni 4 éven keresztül (pl. az angol vagy a német mellett), ezután finnből érettségit vagy állami nyelvvizsgát lehet tenni. A gimnáziumban a kötelező nyelvórák mellett szakköri foglalkozáson is lehet a finnt gyakorolni, vagy finn iskolákban szervezett táborokban ismerkedni Finnországgal pl. az oului Kastelli Gimnáziumban (Kastellin lukio) vagy a klaukkalai Arkadiai Gimnáziumban (Arkadian yhteislyseo). A legszorgalmasabb tanulók ösztöndíjat kapnak a jyväskyläi nyári egyetem intenzív finn nyelvtanfolyamára.

Budapesten a Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskolában, valamint a Leövey Klára Gimnáziumban lehet finnt tanulni."

"Finn nyelvet és kultúrát a magyar egyetemeken fő és mellékszakként is lehet tanulni. Ezen kívül a magyar szakosok tantervében is szerepel egy finnugor nyelv - leggyakrabban a finn - alapjaival való ismerkedés."

Forrás és bővebb infó: http://www.finland.hu/public/default.aspx?nodeid=39335&contentlan=28&culture=hu-HU

...és egy kis humor:

2010. 06. 14. 18:20:27

A magyar valóság,  ami jelen esetben határozottan pozitív. :-) Vegyük csak sorra:

Együttélés: Az igazi tesztidőszak az első hónap volt, összezárva, egy egyszobás kis garzonban, hosszú, külön töltött hónapok után. Úgy gondolom, a nehezén már túl vagyunk. Mivel megszavaztuk, hogy továbbra is együtt élünk, átköltöztünk egy nagyobb lakásba és tervezgetjük a majdani közös kuckót. Ahová már a kutyáink is jöhetnek. Csodás jövőkép! :-)

ELTE Állásbörze és Karriertanácsadás: Nagyon sokat tanultam és sok segítséget kaptam úgy, hogy  mindez egy forintomba se került. (Nem, euroba sem. :-)) Maximálisan megérte a befektetett időt, energiát.

A finn: Megy ez, kérem szépen! A káoszból már-már kitűnni látszik a rendszer. Bár most nyáriszünetelünk (tanító nénim kiment a finnekhez), de ősszel folyt. köv. Sőőőőt, jelentkeztem az Erasmus Mentor programába is, kifejezetten finn diáknak szeretnék segíteni a kis magyar rengetegben. Szoktak jönni hozzánk finnek a Bárczira, úgyhogy nem esélytelen a dolog. Egyrészt nyelvgyakorlás, másrészt pedig ha az MA képzésen úgy döntök, hogy megpróbálok ösztöndíjjal visszamenni pár hónapra a finnekhez, akkor ez számítani fog. Meg egyébként is: miért ne segítsek, ha tudok és nem nagy fáradtság?!

Villámolvasás: Ez valami döbbenet! Csak ajánlani tudom mindenkinek. Link: http://mindennapinlp.hu Annyira hatással volt rám ez a tanfolyam is (már elvégeztem tavaly a Természetes Nyelvtanulás címűt), hogy komolyan elgondolkodtam, hogy a szakdogámat az NLP-ből írom, gyógypedagógusi szemszögből.

Henna és szimbólumfestés: Ez is megvan! Parapszichológiai praxisomat gyógyító szimbólumok festésével fogom kiegészíteni. Erre külön jó a henna, hiszen fizikailag is méregtelenít, egyébként pedig hihetetlen komoly rezgése van. Szakrális kincs.

... mi maradt még ki? Ja igen, a munkahely. Nos, megvan az is. :-) Rám talált. Egy nagyon szimpatikus magyar, fejlesztőjátékokkal foglalkozó cég keresett meg egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Nem is utasítottam vissza! :D

Június 21-én szigorlatozom, 22-től pedig munkába állok újra. Ezzel eldőlt, hogy nem kell külföldre mennem, így az angliai munkakeresés felfüggesztve. Úgy tűnik, valóban véget értek Nata au-pair kalandjai. Kezdődik az élet! :D Még mindig úgy gondolom, hogy nagyon megérte ez a hét hónap. Ha újra kéne élnem az elmúlt időszakot, megint így döntenék és mindenkit csak biztatni tudok. Igen, menni kell, tapasztalni kell, világot kell látni. Elképesztő kincseket rejt az ismeretlen.

Kívánok sok bátorságot a felfedezéséhez! :-)

Üdvözlettel, Nata

UI: Au pair Finnországban néven továbbra is él a segítő csoport a Facebookon! :-)

Megörültem, hogy végre találtam egy finn bázisú au-pair ügynökséget, ugyan furcsának tűnt, hogy nem .fi-re végződik az oldal, de kíváncsiságból írtam nekik levelet. Közben tovább vizsgálgattam a honlapot és különösnek találtam, hogy orosz cég kezeli... ezt követően azon már meg sem lepődtem, hogy egy orosz mail szerver (eximx6.mail.masterhost.ru) dobta vissza hibaüzenettel a gmailről küldött levelemet. Azon, viszont igen, hogy mégis kaptam választ...

Levelem:

Dear Euromaa,

I'm a special educator student from Hungary, I'm going to graduate in
June of 2011.
I lived as an au-pair in Kuusamo for 4 months, in Espoo for 3 months.
...My English is intermediate and I speak some Finnish too.
Can you help me to find a host family for the next summer?
Is 3 months the minimum term to stay in every case?
Is there a fee what I have to pay?

Thank you for the response.

Kind regards,
Renata

Válaszuk:

Hi Renata

3 months is minimum, but we have summer host family not so often - it will
be really hard to place you. Our fee for "independent" au pairs (not
through agency) is 50 EUR. If I will not be able to place you I will send
...the money backto you deducting the banking fee.

Tatiana

Best Regards,
Tatiana Kiritchenko
Program Manager
___________________

EUROMAA
Kirstintie 7 B 25
FIN-02760 Espoo
Finland
Tel. +358 44 25 33 334
www.euromaa.com
info@euromaa.com

A választ egy Tatiana nevű hölgy küldte és a honlapjukon szereplő adatokkal ellentétben "csak" 50 EUR a közvetítési díj. Amit persze (a banki költségek levonása után) visszakapok, ha nem talál családot. Nos... köszönöm, de nem élek a lehetőséggel.

A Finnish friend of mine sent this e-mail (she lives in Espoo):"I haven't ever heard about the euromaa but I checked their websites and it seems to be very small company operating in Espoo. I think aupairwold.com is better place for your fr iends to find nice family in Finland."

Kiitos, Tiia :-)

Mivel ezúttal nem magamnak keresek, hanem vállalkozó szellemű gyógypedagógus hallgatóknak, marad az aupair-world.net. Jó szívvel tudom ajánlani és nincs extra költség. :-)

Mivel ez a blog is azért jött létre, mert igény volt rá, eme bejegyzés is hasonló ok kapcsán születik. Kommentelj bátran, ha finnországi au-pairkedésen töröd a fejed, vagy már kinn vagy és au-pairként dolgozol, esetleg Finnországban voltál au-pair és szívesen megosztanád a tapasztalataidat. Segítsünk egymásnak azzal, hogy nyílt fórumon vesézzük ki a témát. Tehát:

Au-pair ( aupair / au pair ) leszek / lettem / vagyok / voltam Finnországban.

Már a Facebookon is: Au pair Finnországban

Kérdések és válaszok. Szabad a komment!

:-)

Kedves blogom,

ez az utolsó bejegyzésem, nem húzom hát az időt, csapjunk a közepébe!

Két nagyon jó döntést kellett meghoznom, mielőtt elvállaltam az au-pair munkát Finnországban:

- Ezúttal bátor leszek és feladom azt az életemet, amit ugyan megszoktam, de nem vagyok tőle boldog.

- Nem törődöm azoknak az embereknek a véleményével, akik sok mindent megtettek volna már, ha... de ugyanúgy élnek évek óta, előrelépés nélkül, boldogtalanul.

Azt gondolom, hogy az ember elveszítheti a szeretteit, a pénzét, a munkáját... az életét, de a tapasztalatait soha. Azok szépen gyűlnek és gyűlnek. S csak rajtunk múlik, hogy mit emelünk be a kosarunkba.

A hogyanról: http://www.aupair-world.net ...mert egyszerűen képtelen voltam betenni magam az irodák által gyártott skatulyába, így inkább vállaltam a kockázatot: egyedül...

...és megcsináltam! Tudjátok milyen fantasztikus érzés? ...és ezt már nem veheti el tőlem senki. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy tapasztalja meg. Megéri.

Új élet? Igen az vár rám! Milyen lesz? Nem tudom. De bízom magamban. Ez a legeslegfontosabb dolog, amire a finn kaland megtanított.

Hogyan telnek a napjaim mostanában? Így:

Szokom az együttélést, minden tanfolyamra elmegyek amit az ELTE ingyenesen szervez a hallgatóinak, és úgy érzem, nekem való.  Járok szintén az ELTE-féle karriertanácsadásra is. Hátha. :-) Egy nagyon kedves leányzótól veszek finn magánórákat, beiratkoztam villámolvasás tanfolyamra és reményeim szerint még májusban megtanulom a henna és szimbólumfestést. S persze folyamatosan keresem a következő munkahelyem. Szóval élek és virulok. :-) Jó itthon lenni.

Búcsúként pedig következzenek a képek a hazaútról:

Ha Te, kedves Olvasó még új vagy erre és rögtön az utolsó au-pair bejegyzésbe botlasz, mindenképp érdemes "visszatekerned ezt a kazettát" az elejére. 7 hónap valós tapasztalatait osztom meg Veled, cenzúrázatlanul. Na persze, csak, ha érdekel. :-)

...és Ti, drága Olvasóim akik hónapról hónapra követtétek a blogot, nagyon-nagyon  sok erőt adtatok. Köszönöm, hogy biztattatok a nehéz időkben, köszönöm, hogy velem örültetek ha valami jó dolog történt. Mindent köszönök! Sikeres, boldog életet kívánok Nektek! :-)

Szeretettel, Nata

-loppu-

A kedvencemet készítették, egy igen speciális változatban: makaronilaatikko, magyar paprikával fűszerezve. :-) Sőt, tortát is kaptam és meglepi csomagot is. ...és nem ám amolyan tucat módra, minden egyes darabja közös élményhez fűződik, úgy válogatták össze egyesével. Jaaaaaj, nagyon édesek voltak. :-) Egészen meghatódtam.

A nyúl neve Kaisa és tökéletes kicsinyített mása a legkisebb Pupu-jának. :-)

Köszönet a családtól és egy jótanács: "A huge KÖSZÖNÖM to you. I think Kaisa-pupu might have a little problem with alcohol :)). Keep an eye on her."

Egészségedre! :-)

Igazi, makkara grillezős este volt ez a mai, vörösborral, szaunával. Sőt, holnap még búcsúbulim is lesz. Nagyon kedves a családtól. Jók ezek az utolsó napok, sokkal lazábbak. Hiszen túl vagyunk a nehezén. :-) Utánam nem lesz au-pair a családban, a közepes iskolaelőkészítőbe megy, a kicsi oviba (otthon bölcsi lenne). Anyuka pedig visszamegy dolgozni, már gyógypedagógus - óvodapedagógus munkakörben. Bárcsak Magyarországon is ilyen könnyű lenne a szakmában elhelyezkedni! Itt nem az a baj, hogy vissza se hívják, hanem az, hogy nem tudja, melyik helyet válassza. Igen, ez Finnország. :-)

Nagyon, nagyon jól érzem magam, hogy nem sokára vége. Már százszor elképzeltem, hogy milyen lesz, ha újra látom a páromat. Milyen isteni lesz a barátaimmal meginni egy (inkább több) pohár (lehet, hogy üveg?) valamit, miközben hatalmasakat beszélgetünk. Meg persze koncertek, bulik... minden ami az elmúlt 7 hónapomból kimaradt.

Vigyázz, Magyarország! Jövök! :-)

3 hónapja Espooban és egyetlen nap híján 7, azaz hetes hónapja Finnországban.

...és nemsoká megyek haza. :-)

Ez az utolsó hetem, a befejezés pont úgy alakult, mint ahogyan elkezdődött az espooi kaland: hat órás helyett nyolc órás (inkább kilenc) munkanapok, csak erre a hétre nem jutott hét közbeni szabadnap sem. Elvileg hétfőn rövid napom lesz, meg kedden is, hiszen akkor repülök haza. Ugye, Vulkán?!

Viszont még mindig azt gondolom, hogy egy szavam se lehet, bár nem dolgozom végig, de teljes hónapot fizetnek áprilisra (belekalkuláltak minden ledolgozott hónap után egy nap szabit). Egyébként meg általában nem hat órát dolgozom egy nap, hanem nyolcat-tizet. Már úgy értem, ha hagyományos állásom van, otthon. Vagy 12-t... beosztásfüggő. Mivel már április vége van, ezerrel elkezdtem Budapesten munkát keresni. A májusom első felét az egyetemen töltöm, a másodikban meg vizsgázom. Júniustól szeretnék dolgozni. A híres pszichológia szigorlatom június 21-én lesz, reálisnak érzem, hogy addigra felkészüljek rá. Akár munka mellett is. Bár a legnagyobb harcomat Apával kell megvívnom ezügyben. Amikor említettem, hogy dolgozni tervezek, kb az volt a válasz, hogy: Eszednél vagy?! Szigorlatra kell készülnöd!

...pedig nem én lennék az egyetlen aki munka mellett készül fel. Értem én, hogy a jószándék vezérli, de akkor sem érezném korrektnek hogy én csak úgy élek az ő nyakán. Nem is fogok. Ha otthon nem lesz munka, megyek külföldre. De mindenképp olyan helyet választok, ahonnan gyakran haza tudok járni, ha esetleg így alakul.

Ma elvileg be kéne menni a Selloba, van ott egy Hop Stop nevű játszóház. Bár nem tudom mi lesz belőle, mert a közepes tegnap este nagyon rosszul volt (fájt a feje, ment a hasa és rázta a hideg). Most jól van.

Az idő olyan tipikusan tavasziasan esőszemerkélős, mintha temetné a telet. Nagyon nem motivál semmire. Mondjuk nincs is sok dolgom, csak némi takarítás. Mindent megcsináltam a héten, nem akartam az utolsó napokra sok munkát hagyni, inkább csak túlélni. Kimosom a ruháimat (tisztán viszem haza őket) és a takarókat, párnahuzatokat, mindent amit használtam. Tisztán hagyom itt magam után a dolgokat, mert így tartom korrektnek. Minden napra megvan a terv, hogy mikor, milyen adagokban pakolom a cuccokat a mosógépbe. Mivel igyekszem úgy csinálni, hogy akkor mossak, amikor anyuka nincs itthon. Hiszen nagy a család, mindig van mit mosnia. Én azt az időt használom ki, amit ő amúgy sem tudna, hiszen nincs itthon. (Ennél a családnál anyuka kezeli a koszos ruhát, nekem csak teregetnem, vasalnom vagy épp a szárítóba kell bepakolnom őket).

Nos, igazából három vonalon tervezem a munkakeresést:

- Bp, rendes munka, 8 órában.

- Bp, "csak legyen már valami" típusú munka (telemarketing, telefonos adósságkezelés, akármi), 6 órában

- Külföld.

Elmehetnék munkanélkülire is, de azt nem nagyon szeretném. Meghagyom ezt a lehetőséget (mint utolsó mentsvárat - így kell írni?!- ) őszre. Hiszen szeptembertől kezdődik az utolsó évem a suliban, diplomáért megy majd a harc, nem játék. :-) Egyetlen dologra kell nagyon-nagyon odafigyelnem: fejlesztenem kell az angolomat, mert az a kulcsa a jó munkának. No és persze az sem árt, ha elkezdek szépen átállni a vállalkozói attitüdre és munka mellett elkezdem a saját kis valamimet. Lassan harminc éves vagyok, nem akarok örökké a mókuskerékben élni.

Ja igen, úgy döntöttem, nem felvételizem idén a TKBF-re. Belegondoltam és rájöttem, hogy engem igazán két szakirány érdekel: a dharma tanítói és a kínai nyelvi. Nem akarok én vallásokat összehasonlítgatni, azt csinálja más... De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy jött egy intuíció arról, hogy mit kell most tanulnom. Nem ezt. Hogy mit? Az egyelőre még titok, körvonalazódik a kép, de még nem teljes.

Nos, szép napot mindenkinek. Köszönöm, hogy követitek Nata kalandjait Finnországban. Ígérem, már nem fog sokáig tartani. :-)

...az baj, ha a bontott tejesdobozt (benne tejjel) az evőeszközös fiókba akarom elpakolni?! Már nagyon nem itt jár az agyam. :D

Ma is pakoltam a szütyőbe. :-) Elmentem ugyanis vásárolni pár apróságot a barátaimnak. Igazából nem szeretném őket felesleges mütyűrökkel meg használhatatlan szuvenírekkel meglepni. Úgy döntöttem, kis csomagocskákat állítok össze, finn-csiségekből. Olyan csokikból, cukrokból, amik otthon nincsenek és még az utat is kibírják hazáig. Ha valaki már kóstolt életében igazi, tömör salmiakkit, szerintem annak rögtön összerándul a gyomra, ha meghallja ezt a szót. :D Szeretem rágóban, csokiban (ha csak kicsi van benne), akár még fagyiban is, de, hogy az életben többet erőszakkal se lehetne rávenni, arra, hogy szopogassak el klasszikus salmiakki-s cukrot, az is biztos! Nos, a barátaimat nem szeretném ennek az élménynek kitenni, így ők ilyet nem kapnak. :-) Hétvégén még futok egy kört édesség ügyben, nehogy kevés legyen, amit viszek. :-) Bár ami azt illeti, a férőhely igen korlátozott, úgyhogy ha akarnám se tudnám túlzásba vinni.

Már egy hét sincs és repülök hazaaaa. :-)

...és ha otthon leszek, munkát kell találnom. Az lesz a nem egyszerű! Ha nem találok, kénytelen leszek megint külföldre menni. Ha találok? Örülni fogok neki, nagyon. :-)

Minden nap bepakolok valamit az úti-szütyőmbe, hogy érezzem, közelebb kerülök az új életemhez. Közben persze érnek az impulzusok itt is. Ma délután pl. egy hideg zuhany: holnap délelőtt tíz helyett, reggel nyolckor kezdek. Csak meglesz az a harmincöt órás munkahét. Onnan már nem sok a negyven!

Ma elmondta anyuka a fiúknak, hogy már csak egy hétig leszek itt, aztán költözöm haza Magyarországra. Neki pedig véget ér az iskola, úgyhogy mostantól sokkal több időt töltenek majd együtt. A nagyfiú nem különösebben reagált, ő úgyis a haverokkal lóg. A közepes örömmámorban úszott: Vége a Nata-szigornak! ...és persze visszakapja birtoklásra anyukát. Aztán amikor anyuka rákérdezett a legkisebbnél, hogy vajon megértette-e azt amit mondott, a következő bárbeszéd zajlott le:

- Na, ki fog rád vigyázni ha Nata haza ment?

- (döbbenet) Hát Nata vigyáz I.-ra!

Természetesen. :-) Azért egy két évestől nem várható el, hogy ilyen szinten gondolkodjon, ő a mostban él. Jól teszi!

Volt ma egy érdekes jelenetünk. A két kisebb fiú szétpakolta a nappalit, ledobálták a szőnyegre az összes párnát és azon ugráltak. Aztán a legkisebb kitalálta, hogy ő vonatot épít az étkezőben lévő székekből (gyakran csinálja). Azonban most megturbózta azzal, hogy a vezetőülésre rátett egy nagy párnát. Majd amikor megpróbált helyet foglalni rajta, azzal a lendülettel fordult is ki alóla, ő meg a padlón landolt. Nem lett semmi baja, de megijedt. Bömbölni kezdett. A közepes azonnal odament, hogy jaj szegény, így meg úgy. A kicsi elkezdett rájátszani a dologra, ekkor mondtam a közepesnek, hogy jó, játék vége, pakolunk. A közepes mondta, hogy ő nem pakol össze! A legkisebb pakolt szét... Na persze, felelősség alól mindig ki akar bújni. Sose hagyom. Most se hagytam. Halkan, bizalmasan odasúgtam, hogy tudom, hogy az ő ötlete volt a szoba szétpakolása, úgyhogy most pakoljon is össze. Kikerekedtek a szemei. Aztán mondtam, hogy nem kell egyedül, segítek. Ok, megegyeztünk. Közben a kicsi tovább hisztizett. Neki is mondtam, hogy be lehet fejezni, az ő ötlete volt a párnát a székre tenni (tudja, hogy ilyet nem szabad játszani), ne csodálkozzon, hogy leesett. Válasz: Még hangosabban bömbölt. Ok. A közepessel rendet tettünk (a székek kivételével), aztán felküldtem őt az emeletre játszani, mondtam neki, hogy a kicsit majd én intézem. Így is lett. Mondtam a kicsinek, hogy kezdje el visszapakolni a székeket amiket szétpakolt. Bömböl. Közben kiabálja, hogy adjam oda neki a mackóját. Mondom: Először tedd vissza a székeket! Ő nem. Mackót akarja. Mondom: Tedd vissza a székeket, aztán odaadom a mackót (amit simán le tudott volna venni az asztalról, ha veszi hozzá a fáradtságot). Legkisebb: Nem! Ő most akarja a mackót! Mondom: Nem, most a mackó velem jön (ölbe vettem), majd megkapod, ha visszateszed a székeket. - és ezzel elvonultam. Válasz: Ordított, bömbölt, toporzékolt. Hagytam. Aztán amikor meguntam a műsort, nagy hévvel odamentem hozzá, hatalmas energialökettel (egész beleremegett a kis aurája) közöltem vele, hogy MOST pakolja vissza a székeket, azonnal! A fellépésem hatására ledöbbent és elhallgatott. Persze csak néhány másodpercre, aztán folytatódott a hiszti. Még egyszer, lassan elmondtam, hogy tegye vissza a székeket (hogy biztos megértse), de a füle botját se mozdította. Megfogtam a két kezét, mögé álltam (mint ahogy a pici babák tanulnak járni) és ellépkedtünk az első székig. Egyik kezét rátettem a támlára (közben rajta hagytam a sajátomat), aztán a másikat is és betoltuk a széket az asztalhoz. Közben mondtam, hogy első szék. Aztán ugyanez a következővel. Második szék. A harmadiknál már abbamaradt a hiszti és ő is segített visszatolni a többi széket, sőt ő választotta ki, hogy melyiket hova. A végén megköszöntem, hogy elpakolta, odaadtam neki a mackóját és megkérdeztem, hogy akar-e menni játszani az emeletre. Ő pedig úgy viselkedett, mint ha mi sem történt volna, még invitált is játszani playmobilosat.

Kicsit később esett le, hogy: Basszus! A gyerek valószínűleg nem értette, hogy mit kérek tőle. Hiszen hiába értette meg a szavakat, soha a büdös életben nem kellett még visszapakolnia maga után a székeket. No, jól van hát... valamikor el kellett kezdeni ezt is. :-) (Egyébként nem is akarta megérteni, mert a hisztis technika általában bejön. Ha valamit nem ért, de szeretné érteni, akár ötször is visszakérdez.)

Ma kaptam a hírt öcsémtől, hogy drága kutyáim összekarmolták Anyu udvarlójának a kocsiját... felugráltak, hogy megnézzék, ül -e benne valaki... ezt csinálták Anyu autójával is, a motorháztetőn. Másfél éve, azóta semmi. Komolyan elgondolkodtam, hogy ezúttal tényleg megkeresem a megfelelő kutyaiskolát és szocializálódunk. 5 és 3 évesek a drágáim. Semmi komoly gond nincs velük, szerintem csak túl sok bennük az energia, mert amikor sokat vagyunk együtt, akkor angyalok. Viszont ők Anyuékkal élnek, kertes házban, mi meg nem olyanba fogunk költözni a párommal. Tehát egyelőre esélytelen, hogy magunkhoz vegyük a kutyákat, viszont azért az sem mehet így tovább, hogy teljes mértékben  a családom gondoskodik róluk. Egyelőre úgy tűnik, hogy megoldás lesz, ha amolyan "hétvégi anyuka" leszek. Viszont egyikük sincs a belvároshoz szocializálódva, amit pedig most ideje lesz elkezdenünk. De még nem tudom, hogy hogy oldom meg... egyszerre, egyedül, két kutyával nem tudok iskolába járni. (Apa sokszor dolgozik hétvégente is, Anyut meg azért csak nem nyaggathatom ezzel...)

Azt hiszem, kezdek a problémásabbikkal, a kannal, ő az idősebb. Nagyon kedves barátnőm, Merci által került hozzám. Pár éve egyszercsak Mercike hívott telefonon, hogy: "Megvan a kutyád!" Érkezett ez a hívás néhány hónappal a válásom után. Merci tudta, hogy nem hozhattam magammal az ex-férjjel közös kutyákat, de azt is tudta, hogy nagyon szeretnék egyet. Néhány nappal később le is utaztam hozzá Balatonra, vissza pedig már kutyástul jöttem. Azóta is tart a szerelem, bár nem volt egyszerű az összeszokás. Rögbi (arról kapta a nevét, hogy mindenkit nekifutásból dobbantva üdvözölt) kb 7-8 hónapos lehetett mikor hozzám került és tökéletesen neveletlen, igazi kóborkutya mentalitással. Fel is adta a leckét rendesen, amit nem biztos, hogy jól oldottam meg... De majd most kiderül!

A másik drágaság Penne, őt a Minimenhelyről fogadtuk örökbe. Én/mi kétkutyás gazdik vagyunk a párommal, ezért mindenképp terveztük a családbővítést Rögbi után. Egyszer csak derült égből jött az intuíció, hogy MOST kell elkezdeni keresni. Tudtam milyen lesz, de nem tudtam, hogy hol találom. Internet. Néhány napos keresés után egyszercsak az örömtől bőgve hívtam fel a páromat, hogy megtaláltam! Csináljon valamit, nehogy más fogadja be, neki hozzánk kell kerülnie... és így is lett, nem sokkal később már költözött is be a szőrgolyó a családba és az életünkbe, kiskutya módjára felforgatva azt.

Hihetetlen még csak belegondolni is, hogy a saját sznobizmusom miatt egészen Rögbi érkezéséig fel sem merült bennem, hogy keverék kutyust fogadok be. Még amikor utaztam le érte, akkor is abban reménykedtem, hogy fajta tiszta, csak azért, hogy ne kelljen szembenéznem a saját személyiségem sekélyességével... amikor megérkeztem, ő a többi kutyával játszott éppen a kertben. Emlékszem, hogy én csak leültem és vártam. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a szituációval, el sem tudtam képzelni, hogy keverék kutyám legyen. Aztán ő odajött, a maga bohóc módján hozzám dörgölőzött és össze-vissza puszilt, rögtön az ölembe telepedett és majd felborított a szeretetével. Innentől fogva már nem volt kérdés, hogy mi összetartozunk. Néhány hónap alatt teljesen átformálta a keverék kutyákhoz való hozzáállásom. Remélem, még sokáig velünk marad. Nagyon sokat köszönhetek neki. Akkor is, ha ő történetesen kutya. Sokban hozzájárult ahhoz, hogy megtanuljak feltétel nélkül szeretni.

Na, mielőtt még ekérzékenyülnék: várom a visszajelzést a Cerberos Kutyaiskolától, mert nagyon szimpatikusnak találtam őket a honlapjukon keresztül. Irány a suli! :-)